| Interjú
2006 október:
http://kecskenet.hu/hun/sa_hirek/i_cool_15/i_bori_tamas_az_ezerarcu_szelmalomharcos_5386/t_Bori%20Tam%C3%A1s,%20az%20ezerarc%C3%BA%20sz%C3%A9lmalomharcos/index.html
Az
ember tragédiája
(…) Ádám és Lucifer mintha kilépnének a „darabból”,
rövid időre visszavedlenek diákká, eltöprengenek elmélet és
gyakorlat dialektikájáról, hogy aztán Ádám,
mint „öregdiák” továbbadja frissen szerzett tapasztalatát a
Tanítványnak (Bori Tamás több szerepben is tehetséges, kitűnően
zongorázik, sőt zenéket is írt). Ritkán láttam ezt a jelenetet
ilyen megfontoltan komolynak és életszerűnek. (…)
Koltai
Tamás - SZÍNHÁZ 2000. március
Bánk
Bán
Fülsértő csikorgás, fémes kongás, tomboló zene, hatalmas
robajok, dübörgés. A padlót szemét borítja, mindenütt borosflaskák.(…)
E nyomasztóra hangolt közegben üdítően - s némileg ellenpontozólag
- hatnak a szereplők feltűnően élénk színű jelmezei: Gertrudisé
vörös, Ottóé rózsaszín, Melindáé hófehér, a békétleneké komoran
feketéllik. (…)
A játszók tehát a pszichológiai realizmus eszköztárát mozgósítják,
azt viszont elsőrangúan. A kitűnő mozgáskultúrájú Bori Tamás
csúszó-mászó, alamuszi Ottóként csaknem végignyüzsgi az előadást.
(…)Jók a csoportképek, az első rész táncjelenete, kellő mozgalmasságot
biztosít a szereplők állandó jövés-menése. (…) Határozottan
úgy tűnik, hogy mégiscsak érdemes elővenni és csócsálgatni ezt
a régi darabot.
Fülöp
Csaba – ZSÖLLYE 2001/4
La
Béte
(...) Hegedűs Zoltán nem tudja Elomire alakját fontossá,
naggyá, jelentőségteljessé tenni, hiszen olykor saját drámáját
is idegenséggel, hamleti távolságtartással szemléli; és nemcsak
hogy kevés a szövege – legalábbis az első felvonásban –, a rendező
sem ad neki eszközöket. Valere húszperces őrült monológját különösebb
reakciók nélkül nézi végig. Mellette a társulat opportunistája,
Béjart, akinek gyengeségét Bori Tamás erőtlenül alakítja.
Tompa
Andrea – SZÍNHÁZ 2001. március
Sziget-ajánló
2001. aug. 06.
III. Radován - Kovacevic szerb író III. Radovánját
a hetvenes évek óta világszerte játsszák, Magyarországon az
Üzemszínházban, Kecskeméten, Ádám Tamás rendezésében mutatták
be először. Érdekes lehet, mert egyrészt a középeurópai idiotizmusról
szól, másrészt a tíz éve állapotos(!) csajt, az ostoba feleséget
és a kamionsofőr-lányt is fiúk játsszák (jujj) - (Bori Tamás,
Reiter Zoltán, Kárász Zénó). Igen mulatságos, zenés, botrányos,
- gyertek!
Mirandolina
(...) A baj ugyanis nem a színészekkel, hanem a rendezői
koncepció hiányával van. Nem szól ez az előadás sem Mirandolina
önállóságáról, sem a női csáberő hatalmáról, de nem szól a lovagról
- gőgjéről, jellemváltozásáról - sem. Ugyanígy csak sablonközhelyek
puffognak a mellékszereplők - színészileg legtöbbször sajnos
kínosan megoldatlan - fellépéseikor (Kiss Jeno manírjai és érthetetlen
izgulása (!) a parányi térben hamar lelepleződnek, Vitéz László
egyszerűen pojácára veszi Albafiorita gróf szerepét, Magyar
Évának nincs egyetlen őszinte hangja, mozdulata, mindent játszik,
de azt nagyon). Veress Dóra Ortensia színésznője és Bori Tamás
Fabriziója valószínűleg egy jobb Mirandolina-előadásban is megállná
a helyét. (...)
Karsai
György – SZÍNHÁZ 2002. február
Don
Juan
(...) A színészi alakítások egyébként némi örömre adnak
okot: az epizodisták többsége, ha kiemelkedő teljesítményt nem
is, a lehetőségekhez képest színes, természetes hangsúlyokból
és gesztusokból épülő alakítást nyújt, ami feltétlenül előrelépést
jelent a társulat nem egy korábbi produkciójához képest. (…)
Ahol maga a szerep hangsúlyosabbá válik az előadásban - mint
Rubold Ödön Don Louis-jánál -, ott persze maga az alakítás is
erőteljesebb, de Fazakas Géza (Don Carlos) és Bori Tamás (Koldus)
is képes néhány szó, gesztus erejéig körvonalazottabbá, érdekesebbé
tenni kevésbé fontosnak érződő szerepét. (...)
Urbán
Balázs – SZÍNHÁZ 2002. június
ZSÖLLYE - interjú (2003. március)
(klikk a képre és olvashatóra nő)
Allonsanfan
(Előre hát, fiúk!)
(...)Makranczi Zalán játékában maga az intranzigens
kérlelhetetlenség. Szívós Győző, Reiter Zoltán, Pál Attila,
Szokolai Péter, Báhner Péter, Széplaky Géza egyéni arcukkal
a csoport magatartás-változatait képviselik. Hegedűs Zoltán
bizarr papi személye és a nagyon erős Bori Tamás fizikalitásában
és karakterében egyaránt ijesztően hiteles, mozgékony-félelmetes
Pestis Vannija egészíti ki a maszkulin csapatot. (...) Bodolay
előadásában a "nagy idők" nem térhetnek ki az értelmiségi
irónia elől.
Koltai
Tamás - SZÍNHÁZ 2003. április
Kurázsi
mama és gyerekei
(...)Igen jó Makranczi Zalán a kisebbik fiú szerepében.
Szarvas Attila játssza Eilifet. Céltudatos fegyelemmel fogalmaz
több kisebb szerepet Kertész Richárd, Széplaky Géza, Bori Tamás,
Báhner Péter. Szépen és könnyedén mozognak. Nem színi mutatványokat
hajtanak végre, célszerűen fogalmaznak testükkel is.(...)
M.G.P.
- NÉPSZABADSÁG 2004. január 12.
Helge
élete
(...)A
Helgét játszó Bori Tamás gyötrődő zavarodottsággal téblábol
a saját életében, majd egészen hátborzongató élményben részesít
bennünket amikor a darab végén hozzávetőleg nyolcvanéves, fogatlan
vénemberré öregszik. Szívesen mondanám, hogy ezekben a pillanatokban,
Bori utolsó monológjánál megáll a kés a levegőben, mert minden
oka megvan a megállásra, de szegény kés valószínűleg elbizonytalanodva
hányódik a légtérben, mivel a közönség egy része zavartan nevetgél
az obszcén kifejezések hallatán.(...)
Stuber
Andrea - CRITICAI LAPOK 2005/2
Helge
élete
(...)
A címszerepben Bori Tamás sokszínűen, átgondoltan, következetesen
jelentéktelen, a fakónak igen sok árnyalatát ismeri. A vénkori
szexuális felindulást viszont az alakítás egészéből kirívón,
remekül szórakoztató magánszámként adja elő.
(...) Hallottam olyan véleményt, amely szerint az előadás jó,
csak a rossz darab rontja el.
A Bárka produkciója nyomán könnyen alakulhat ki ez a benyomás:
a látványos show-műsor tökéletesen agyonnyomja a különben sem
túl erős darabot, amely így valóban csak zavarja a köré rendezett
revüt. Kecskeméten azonban - ahol a darab lényegét próbálják
meglelni - Sybille Berg
(A szerző neve helyesen: Sibylle Berg!)
nem kelt ennyire rossz benyomást.
Zappe
László - SZÍNHÁZ 2005. április
Helge
élete
(...) Számomra egyetlen, sajnos annál súlyosabb baja
van az előadásnak: a címszerepet alakító Bori Tamás nem rendelkezik
azokkal a színészi kvalitásokkal, amelyekkel fel tudna nőni
akár a történetbeli hőshöz, akár a színen körülötte lévő szereplőkhöz.
Szürke, arctalan,
ebből következően pedig érdektelen figura – különösen Rubold
mellett, de valójában senkinek sem tud partnerévé válni. Dikciója
sem jó, de lehet, hogy ez csak pillanatnyi indiszponáltság.
Nagyon sajnálom, mert így nem tudom beválogatni az előadást,
pedig egyebekben minden mellette szól.
Karsai
György - SZÍNHÁZ 2005. szeptember
interjú 2006. október
Helge élete
Egységes, finoman elidegenített, eltartott játékmód jellemzi az előadást, így közelítenek rá a címszereplő sorsára. Az egyes figurák nem önmagukban fontosak, hanem a főhőssel való viszonyukban. (...)
Bori Tamás imponáló magabiztossággal és önfegyelemmel egyensúlyoz a személyes dráma felmutatása és egy allegorikus alak megformálása közt.
Helge értetlen, kiszolgáltatott, nem önálló - létezésmódjában mindvégig marad valami gyermeki. Ezért nyeri meg együttérzésünket. Nagyobb tere van a játékra, többet - mélyebbet -, többfélét - árnyaltabbat - mutathat, mint a többi szereplő, elvégre ez az ő története. Az alakítás szikár pontossága, kimértsége, alázata, ahogy tökéletesen uralja színészi eszközeit, az imponálóan egységes játékmódhoz igazítja alakítását. (...) Kecskeméten egy tökéletesen végigigvitt rendezői vízióban nemes, míves, elgondolkodtató előadássá emelkedett a Helge élete.
Perényi
Balázs - ELLENFÉNY 2006. október-november
|
