Bori Tamás

 

 

A MIZANTRÓP
(...) Alceste egyedül teker el egy talán jobb élet felé, ahol a társadalom élni hagyja őt, akár csak megannyi magyar teszi évek óta. Celiméne leveszi a gipszét és szintén nyeregbe ül, hogy mozgásba hozza a színpad közepén álló biciklikből épített „körhintát”, így jelezve, hogy visszaszál a mókuskerékbe, hogy visszaszerezze az elvesztett pozícióját, majd távozik ő is. A színen csupán Philinte és Éliante marad a színpad két szélén, akik megismétlik az előadást indító dialógot, ezt követően hangzik el a valaha happy end-et biztosító „Mejünk utána!” felkiáltás Philinte szájából, ekkor azonban Éliante csókkal belé fojtja a szót, és nem mennek utána. Mindezek mellet Bori Tamás több brechti elemmel is ellátta az előadást. Ennek tudható be a zenekar színpadon való elhelyezése, maguk a dalok, amik meg-megakasztják a cselekményt, a szereplők ki- illetve rászólása a nézőkre, továbbá, hogy többször is megfordulnak az előadás alatt a nézőtéren. (...) Az előadás érdekes kísérletnek bizonyul egy különösen nehéz klasszikus modernizálására. A kísérletnek kétségkívül van létjogosultsága, hiszen a Katona József Színház is műsorára tűzte Zsámbéki Gábor rendezésében. Hogy hogyan kell Moliere-t játszani, azt csak ő maga tudta, ám azóta is izgalmas kihívás minden műve a színházi emberek számára, és remélhetőleg még nagyon sokáig fog különösebbnél-különösebb előadásokat inspirálni.

Bagi Ágnes - CampusOnline 2012. augusztus 17.

 

 

 

HAVEROM A MESSIÁS (Biff evangéliuma)
Legtöbbször a két főszereplő, Józsua és halottaiból feltámadt Lévy Biff űzi a komolyan viccelődő krónikázást. Bekapcsolódhat a kissé tompa elméjű, örökmosolyú angyal, a tennivalóit olykor elbaltázó Raziel is. Bori Tamás egy Boka János komolyságával készül messiási küldetésére, közben érti a csíziót, s ha nagyon elgaloppírozná magát a világi hívságok irányába, mindig időben visszavált Istenfiába.

Tarján Tamás - Kultúra.hu 2011. november 11.

 

 

 

Kecskeméti lapok - Kecskenet - interjú 2006. október

 

 

 

Helge élete
(...) Számomra egyetlen, sajnos annál súlyosabb baja van az előadásnak: a címszerepet alakító Bori Tamás nem rendelkezik azokkal a színészi kvalitásokkal, amelyekkel fel tudna nőni akár a történetbeli hőshöz, akár a színen körülötte lévő szereplőkhöz.
Szürke, arctalan, ebből következően pedig érdektelen figura – különösen Rubold mellett, de valójában senkinek sem tud partnerévé válni. Dikciója sem jó, de lehet, hogy ez csak pillanatnyi indiszponáltság. Nagyon sajnálom, mert így nem tudom beválogatni az előadást, pedig egyebekben minden mellette szól.

Karsai György - SZÍNHÁZ 2005. szeptember

 

 

 

Helge élete
Egységes, finoman elidegenített, eltartott játékmód jellemzi az előadást, így közelítenek rá a címszereplő sorsára. Az egyes figurák nem önmagukban fontosak, hanem a főhőssel való viszonyukban. (...)
Bori Tamás imponáló magabiztossággal és önfegyelemmel egyensúlyoz a személyes dráma felmutatása és egy allegorikus alak megformálása közt.
Helge értetlen, kiszolgáltatott, nem önálló - létezésmódjában mindvégig marad valami gyermeki. Ezért nyeri meg együttérzésünket. Nagyobb tere van a játékra, többet - mélyebbet -, többfélét - árnyaltabbat - mutathat, mint a többi szereplő, elvégre ez az ő története. Az alakítás szikár pontossága, kimértsége, alázata, ahogy tökéletesen uralja színészi eszközeit, az imponálóan egységes játékmódhoz igazítja alakítását. (...) Kecskeméten egy tökéletesen végigigvitt rendezői vízióban nemes, míves, elgondolkodtató előadássá emelkedett a Helge élete.

Perényi Balázs - ELLENFÉNY 2006. október-november

 

 

 

Helge élete
(...) A címszerepben Bori Tamás sokszínűen, átgondoltan, következetesen jelentéktelen, a fakónak igen sok árnyalatát ismeri. A vénkori szexuális felindulást viszont az alakítás egészéből kirívón, remekül szórakoztató magánszámként adja elő.
(...) Hallottam olyan véleményt, amely szerint az előadás jó, csak a rossz darab rontja el.
A Bárka produkciója nyomán könnyen alakulhat ki ez a benyomás: a látványos show-műsor tökéletesen agyonnyomja a különben sem túl erős darabot, amely így valóban csak zavarja a köré rendezett revüt. Kecskeméten azonban - ahol a darab lényegét próbálják meglelni - Sybille Berg
(A szerző neve helyesen: Sibylle Berg!) nem kelt ennyire rossz benyomást.

Zappe László - SZÍNHÁZ 2005. április

 

 

 

Helge élete
(...)A Helgét játszó Bori Tamás gyötrődő zavarodottsággal téblábol a saját életében, majd egészen hátborzongató élményben részesít bennünket amikor a darab végén hozzávetőleg nyolcvanéves, fogatlan vénemberré öregszik. Szívesen mondanám, hogy ezekben a pillanatokban, Bori utolsó monológjánál megáll a kés a levegőben, mert minden oka megvan a megállásra, de szegény kés valószínűleg elbizonytalanodva hányódik a légtérben, mivel a közönség egy része zavartan nevetgél az obszcén kifejezések hallatán.(...)

Stuber Andrea - CRITICAI LAPOK 2005/2

 

 

 

Kurázsi mama és gyerekei
(...)Igen jó Makranczi Zalán a kisebbik fiú szerepében. Szarvas Attila játssza Eilifet. Céltudatos fegyelemmel fogalmaz több kisebb szerepet Kertész Richárd, Széplaky Géza, Bori Tamás, Báhner Péter. Szépen és könnyedén mozognak. Nem színi mutatványokat hajtanak végre, célszerűen fogalmaznak testükkel is.(...)

M.G.P. - NÉPSZABADSÁG 2004. január 12.

 

 

 

Allonsanfan (Előre hát, fiúk!)
(...)Makranczi Zalán játékában maga az intranzigens kérlelhetetlenség. Szívós Győző, Reiter Zoltán, Pál Attila, Szokolai Péter, Báhner Péter, Széplaky Géza egyéni arcukkal a csoport magatartás-változatait képviselik. Hegedűs Zoltán bizarr papi személye és a nagyon erős Bori Tamás fizikalitásában és karakterében egyaránt ijesztően hiteles, mozgékony-félelmetes Pestis Vannija egészíti ki a maszkulin csapatot. (...) Bodolay előadásában a "nagy idők" nem térhetnek ki az értelmiségi irónia elől.

Koltai Tamás - SZÍNHÁZ 2003. április

 

 

 


ZSÖLLYE - interjú (2003. március)
(klikk a képre és olvashatóra nő)

 

 

 

Don Juan
(...) A színészi alakítások egyébként némi örömre adnak okot: az epizodisták többsége, ha kiemelkedő teljesítményt nem is, a lehetőségekhez képest színes, természetes hangsúlyokból és gesztusokból épülő alakítást nyújt, ami feltétlenül előrelépést jelent a társulat nem egy korábbi produkciójához képest. (…) Ahol maga a szerep hangsúlyosabbá válik az előadásban - mint Rubold Ödön Don Louis-jánál -, ott persze maga az alakítás is erőteljesebb, de Fazakas Géza (Don Carlos) és Bori Tamás (Koldus) is képes néhány szó, gesztus erejéig körvonalazottabbá, érdekesebbé tenni kevésbé fontosnak érződő szerepét. (...)

Urbán Balázs – SZÍNHÁZ 2002. június

 

 

 

Mirandolina
(...) A baj ugyanis nem a színészekkel, hanem a rendezői koncepció hiányával van. Nem szól ez az előadás sem Mirandolina önállóságáról, sem a női csáberő hatalmáról, de nem szól a lovagról - gőgjéről, jellemváltozásáról - sem. Ugyanígy csak sablonközhelyek puffognak a mellékszereplők - színészileg legtöbbször sajnos kínosan megoldatlan - fellépéseikor (Kiss Jeno manírjai és érthetetlen izgulása (!) a parányi térben hamar lelepleződnek, Vitéz László egyszerűen pojácára veszi Albafiorita gróf szerepét, Magyar Évának nincs egyetlen őszinte hangja, mozdulata, mindent játszik, de azt nagyon). Veress Dóra Ortensia színésznője és Bori Tamás Fabriziója valószínűleg egy jobb Mirandolina-előadásban is megállná a helyét. (...)

Karsai György – SZÍNHÁZ 2002. február

 

 

 

Sziget-ajánló 2001. aug. 06.
III. Radován - Kovacevic szerb író III. Radovánját a hetvenes évek óta világszerte játsszák, Magyarországon az Üzemszínházban, Kecskeméten, Ádám Tamás rendezésében mutatták be először. Érdekes lehet, mert egyrészt a középeurópai idiotizmusról szól, másrészt a tíz éve állapotos(!) csajt, az ostoba feleséget és a kamionsofőr-lányt is fiúk játsszák (jujj) - (Bori Tamás, Reiter Zoltán, Kárász Zénó). Igen mulatságos, zenés, botrányos, - gyertek!

 

 

 

La Béte
(...) Hegedűs Zoltán nem tudja Elomire alakját fontossá, naggyá, jelentőségteljessé tenni, hiszen olykor saját drámáját is idegenséggel, hamleti távolságtartással szemléli; és nemcsak hogy kevés a szövege – legalábbis az első felvonásban –, a rendező sem ad neki eszközöket. Valere húszperces őrült monológját különösebb reakciók nélkül nézi végig. Mellette a társulat opportunistája, Béjart, akinek gyengeségét Bori Tamás erőtlenül alakítja.

Tompa Andrea – SZÍNHÁZ 2001. március

 

 

 

Bánk Bán
Fülsértő csikorgás, fémes kongás, tomboló zene, hatalmas robajok, dübörgés. A padlót szemét borítja, mindenütt borosflaskák.(…) E nyomasztóra hangolt közegben üdítően - s némileg ellenpontozólag - hatnak a szereplők feltűnően élénk színű jelmezei: Gertrudisé vörös, Ottóé rózsaszín, Melindáé hófehér, a békétleneké komoran feketéllik. (…)
A játszók tehát a pszichológiai realizmus eszköztárát mozgósítják, azt viszont elsőrangúan. A kitűnő mozgáskultúrájú Bori Tamás csúszó-mászó, alamuszi Ottóként csaknem végignyüzsgi az előadást. (…)Jók a csoportképek, az első rész táncjelenete, kellő mozgalmasságot biztosít a szereplők állandó jövés-menése. (…) Határozottan úgy tűnik, hogy mégiscsak érdemes elővenni és csócsálgatni ezt a régi darabot.

Fülöp Csaba – ZSÖLLYE 2001/4

 

 

 

Az ember tragédiája
(…) Ádám és Lucifer mintha kilépnének a „darabból”, rövid időre visszavedlenek diákká, eltöprengenek elmélet és gyakorlat dialektikájáról, hogy aztán Ádám,
mint „öregdiák” továbbadja frissen szerzett tapasztalatát a Tanítványnak (Bori Tamás több szerepben is tehetséges, kitűnően zongorázik, sőt zenéket is írt). Ritkán láttam ezt a jelenetet ilyen megfontoltan komolynak és életszerűnek. (…)

Koltai Tamás - SZÍNHÁZ 2000. március

 

 

 
Keresés: