Bori Tamás

Kálmán Imre: A csádáskirálynő

Ezt az előadást nem én rendeztem. Azért teszem ide, hogy ne csak a vidám dolgok legyenek itt.

2016 július 6-án az Operettszínház társulatával a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon vendégszerepeltünk Debrecenben.
Telt ház volt, minden rendben ment. Az első felvonás vége előtt telefonon hív az ügyelő, hogy menjek hátra,
mert baj van, Marik Péter kollégánk rosszul lett. Rohantam, Péter az öltözőben a földön feküdt, nem
lélegzett és nem dobogott a szíve. Lipics Barna, Miklós Attila és Fábián Gábor voltak vele.
Hívtuk a mentőket, telefonba diktálták az újraélesztést.
Közben véget ért az első felvonás. Mentők még sehol. Felváltva küzdöttünk Péter életéért.
Sikerült visszahoznunk. A szünet már fél órája tartott.
Az orvosok megérkeztek, stabilizálták, majd elszállították Pétert.
Hogyan folytassuk az előadást? Sehogy! De telt ház van! Bármilyen abszurd, ezen kellett gondolkodnunk.
Egyetlen esély volt. Mivel a darab játékmestereként kívülről tudom az egészet,
gyorsan besminkeltek és be kellett ugranom. Az ellenségemnek sem kívánnék ilyet.
A nézők nem vették észre a bajt, pedig döbbenetes lelkiállapotban játszott mindenki.
Remélem soha többé nem kell ilyen helyzetben játszanom.

Péter még két hétig élt. Hiába tettünk meg mindent, az agya túl sokáig nem kapott oxigént.

 

 
Keresés: